Bringázás az ezerarcú Székelyföld vidékén

Mi a kapcsolatotok a területtel, és hogyan lettetek ti az útvonal felelősei?

József: Úgy kezdődött az egész történet, hogy megkerestek minket Budapestről tavaly az Otthonról Haza program keretein belül, hogy szervezzünk egy kerékpártúrát Kézdivásárhely – Sepsiszentgyörgy – Budapest vonalán a trianoni évforduló alkalmából. Ezt követte egy meghívás az Aktív Magyarország konferenciára szeptemberben, ahol az a döntés született, hogy jó lenne, hogyha a Magyarországon látható Vándortáborok Erdélyben is meghonosodnának. Hosszas egyeztetések után abban maradtunk, hogy lesz egy Partiumi, ahol van a Szerelem-ösvény (Érmellék – Szamoshát vándortábor), és lesz egy székelyföldi vándortábor is. Így elkezdtünk tervezni, és decemberben Zoltán is csatlakozott a csapatunkhoz. Fruzsina és én főleg a makromenedzsmentért felelünk, és Zoltán pedig a mikromenedzsmentért. Azaz ő felügyeli, hogy a régióban minden rendben legyen, és mi inkább azt intézzük, hogy globálisan rendben legyen a szervezés.

Milyen szempontokat tartottatok fontosnak a szervezés során?

Fruzsina: Ezeknek a vándortáboroknak fontos célja, hogy azokon a helyszíneken, ahol megállnak, illetve azokon a turisztikai csomópontokon, amiken áthaladnak, tanuljanak és informálódjanak a gyerekek. Az egy dupla haszon, hogy sportolva tudják ezt megtenni, így aktívabban élnek, és közben nyitottabbá válnak a szellemi tudás befogadására is. Hiszen másféle fáradtságot okoz az, hogyha valaki ülve tanul, és mást, ha valaki játszva, mozogva teszi ezt. Mi Jocó kollégámmal önkormányzati képviselők is vagyunk többek között, így látjuk azt, hogy mekkora igény van arra főleg Székelyföldön, hogy egy picit nyissunk olyan típusú programok felé is, amik nem feltétlenül úgy biztosítanak szabadidős programot, hogy négycsillagos szállodába szállásolják el a gyerekeket, hanem az életre is nevelik őket. Közelebb hozzák őket ahhoz a kultúrához, meg ahhoz a közeghez, amibe tulajdonképpen beleszülettek, viszont nem mindig tekintenek ki akár a saját városuk, akár a saját iskolájuk falai közül. Úgyhogy ez olyan szempontból is hasznos számukra, hogy mielőtt elutaznának a szüleikkel Görögországba nyaralni, kicsit megismerik azt is, hogy a szűk környezetükben mennyire szép tájak és értékes helyek vannak. Úgyhogy annak ellenére, hogy mi nem önkormányzati képviselőként veszünk részt ebben a programban, azért nyilván látjuk azt, hogy globálisan mekkora hasznot tud jelenteni a helyi gyerekeknek is, hogy megismerjék a környezetüket, illetve az anyaországi gyerekeknek is azt, hogy megismerjék azokat a magyar lakta területeket, ahova másképp nem jutnának el, hiszen Románia általában nincs benne a turisztikai csomópontok toplistájában.

J: Tehát ez az egész egy három pillérű történet: egyrészt egy zöld projekt, másrészt egy edukatív projekt, harmadrészt pedig nagyon jelentős haszna van a magyar-magyar kapcsolatokra, mert itt olyan barátságok tudnak születni anyaországiak és külhoniak között, hogy tényleg megvalósul egy Otthonról Haza koncepció, ami szerintem nagyon fontos.

Mesélnétek a Székelyföld Bringás Vándor útvonal jellemzőiről?

Zoltán: Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy kihívásokat jelentő tábor mind szellemileg, mind fizikailag. Amellett hogy kihívás, egyben nagyon sok energiát is ad, mind fizikai, mind mentális és érzelmi szinten. Bárki, aki erre eljön, úgy gondolom, hogy fel fog töltődni. Nemcsak az izmai lesznek feszesebbek és megerősödnek, de úgy gondolom, hogy lelkileg is nagyon sokat fog jelenteni számukra. Eleve hatalmas élmény Székelyföldön bringázni, és látni a csodálatos természeti adottságokat, a véget nem érő fenyveseket, a végtelen hegységeket, az erdőket, meg ezt az érintetlen tájat, ami az ember elé tárul. Röviden így tudom jellemezni.

Hogyan készültetek az első Bringás Vándortáborra?

J: Először kaptunk egy útvonalvázlatot, és azt próbáltuk megvalósítani egészen addig, amíg egy útvonalon egy traktor húzott ki minket, mivel belesüllyedtünk a földútba. Viszont már akkor látszott, hogy ez jó csapatmunka lesz, mert csak a harmadik belesüllyedés tudott minket meggátolni a tovább haladásban. Ezután beláttuk, hogy teljesíthetetlen az út ebben a formában. Túl azon, hogy egyébként medveveszélynek lett volna kitéve az egész, 80 százalékban erdős részen haladt volna az útvonal, így egyszerűen nem lehetett megvalósítani, és akkor közbeszólt a ráció, és kialakult az az új útvonal, ami most is van. Nyilván azért voltak ilyen sarokkövek, hogy Sepsiszentgyörgyről indul és itt is kell véget érnie a tábornak, és nagyon fontos volt, hogy Csíksomlyó és Csíkszentsimon ebben az egész történetben szerepet kapjon. És ahogyan néztük, hogy minek milyen szerepe van, lassan kirajzolódott az útvonal.

F: Nyilván a másik sarkalatos kérdés az volt, hogy olyan területeken is átvigyük a gyerekeket, ahol tényleg érdekes dolgokat tudnak megnézni amikor megállnak, és hogy olyan településeken szálljanak meg, ahol azért vannak látnivalók. Az sem titok, hogy a térségünk nem bővelkedik sajnos még egyelőre a turisztikai látványosságokban, tehát ebben még van hová fejlődni, de talán egy ilyen vándortábor kezdeményezés segíthet felgyorsítani a folyamatokat.

Z: Ami még szempont volt, az a gyerekeknek a biztonsága, tekintettel arra, hogy bicikliútvonalak konkrétan nincsenek se Romániában, se Székelyföldön. A másik meg az, hogy tényleg teljesíthető legyen a túra úgy, hogy Szentgyörgyről indul, és Szentgyörgyön is érjen véget. Az volt a szempont, hogy teljesíthető, biztonságos és élménydús legyen az útvonal. A személyes kedvenc szakaszom, az mindenképp a Kászonok. Gyönyörű az a vidék mind látványban, mind természeti adottságokban. De a Csíkvidék és Somlyó is nagyon szép. Szerettük volna megmutatni a hagyományos Székelyföldet, azt a részét, ami még létezik belőle, plusz beépítve modern elemekkel, mint például a Csíki Csipsz gyárral Szentsimonban vagy hasonló látványosságokkal.

J: Igen, Zoltán nagyon jól összefoglalta, hogy a túra azon túl, hogy szociálisan érzékenyít, a biztonságra is törekedtünk, illetve arra, hogy megmutassuk Székelyföldnek minden arcát. A természetközeli Székelyföldet, hiszen a gyerekek szinte biztos, hogy találkozni fognak szarvassal, őzzel, vagy amikor a Vadason jönnek vissza, akkor erdei kisállatokkal. És szeretnénk megmutatni a keresztény Székelyföldet is. Gondolok itt Csíksomlyóra, Nyeregre, vagy akár Sepsiszentgyörgyre, meg az egyetlen olyan városra a Kárpát-medencében, ahol minden protestáns történelmi egyházalapítónak szobra van. Ugyanakkor megmutatjuk az élő kultúrát és a modern technológiai fejlesztéseket is. Tehát ez egy elég komplex történet így összerakva, és ebben nagyon nagy érdeme van Zoltánnak, hiszen az utolsó részét az útvonalnak szinte teljesen egyedül rakta össze.