Felső-Tisza-vidék, a víz és a rejtőzködő kincsek világa

„Szerintem a Felső-Tisza-vidék vándortábor egy olyan útvonal, mint amikor a nagyvárosból menekül az ember, és megtalál egy olyan szigetet, ahol nagyon autentikus, és nagyon nyugodt környezet fogadja őket. Tehát ez a hat nap nagyon jó lesz sok ember számára ahhoz, hogy picit befelé forduljon, és egy kicsit el tudjon csendesülni az alapvetően nyugodt tájban. Úgyhogy szerintem ezt nagyon fogják szeretni, és főleg azok, akik nagyvárosokban élnek.”

Mi a kapcsolatod a területtel, illetve hogyan lettél te az útvonal felelőse?

Nyíregyházi vagyok eredendően, az körülbelül 100 kilométerre van a Felső-Tisza-vidéktől, ami a nyírségi tájegységnek a része. Én körülbelül 10-15 éve dolgozok a Felső-Tisza vidéken, alapvetően még a korábbi munkahelyem miatt. Ott olyan turisztikai programok futottak, ami ezt a régiót érintette, és elsőként az úgynevezett Középkori Templomok Útja nevezetű tematikus útvonalnak a kialakításával foglalkoztam, így a régiónak a műemlékállományáról lett egy átfogó ismeretem. Aztán a tematikus útvonal kialakítása során elkezdtünk kerékpártúrákat szervezni az ottani templomoknak a bemutatására, így lett kapcsolatom az aktív turizmussal. Tehát körülbelül 8-10 éve aktívan részt veszek a térség kerékpáros turizmusának fejlesztésében, 12-15 éve pedig az örökség turizmusának a fejlesztésében.

Mióta vagy útvonalfelelős és mióta vannak túrák ezen az útvonalon?

A Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetségnek (Maketusz) az egyik alapító tagja vagyok, tehát még az első favágásoknál is jelen voltam. A Bringás Vándor program volt a Maketusz felé az első komolyabb állami megrendelés vagy felkérés. Az első négy útvonalban benne volt a Felső-Tisza-vidék, és ha jól emlékszem, akkor a Cserhát, Körösök mente, és az Őrség. Ezzel a négyessel indult el a vándortábor program.

Mik a Felső-Tisza-vidék útvonal jellemzői?

A vándortábori útvonalak nagy része nem alföldi területeket érintenek, hanem vagy dombságokat vagy hegységeket. Nagyrészt az az egyik dolog, ami szerintem elválasztja a többi útvonaltól, hogy ez egy sík területet érintő útvonal. A másik, hogy az Alföldön belül a Felső-Tisza-vidék speciális fekvésű terület, mert nem az Alföldnek a klasszikus része, ahol nagy távolságra lévő nagy települések találhatóak, hanem alapvetően egy aprófalvas vidék, pedig az általában inkább a hegyvidékekre jellemző. Ez a kerékpárosoknak egy jó lehetőség, hiszen nagyon-nagyon komfortossá teszi az útvonalat. Egyrészt könnyű, az alföldi jellegéből adódóan a teljesítés nem okoz túl nagy nehézséget, és rengeteg látnivaló található ott. Tehát óriási nagy a vonzerő koncentrációja a régiónak. Tényleg azt lehet mondani, hogy szinte minden településen van valami látnivaló. Elképesztő mennyiségű középkori templom, népi építészeti emlék, természetvédelmi érték, kisebb kúriák… Tehát jó a vonzerő ellátottsága. És a sok víz, a sok szabadstrand is előnyös, amit a gyerekek ki tudnak élvezni a nyári melegben, és ez a mikroklímán is megérződik. Illetve talán az a vonzerejének az egyik legmeghatározóbb része, hogy rendkívül jó infrastruktúrával rendelkezik, és nemcsak a külterületi kerékpárút-hálózat számottevő. Itt az árvízvédelmi töltések nagyon-nagyon jelentősek. A térségben körülbelül 300-350 kilométer aszfaltozott töltéshálózat található, ami hogyha kerékpározható útvonalként vesszük, akkor ez alapján szerintem Magyarországon az egyik legkomolyabb kerékpározható infrastruktúrájával rendelkezik, ráadásul ez végig is van táblázva túraútvonalként.

Az elmúlt években változott az útvonal vagy a tábor?

Minimálisan. Mi alapvetően eddig nem kényszerültünk rá arra, hogy jelentős változásokat hajtsunk végre. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy vasúti csomópontnál legyen a nyitó és a zárópont. Az útvonal nyitópontja már az első évben is Fehérgyarmat volt, a zárópont pedig Kisvárda, ami annyiban fontos, hogy országos szinten is egy jelentős vasúti csomópontnál, a 100-as vasútvonal mentén helyezkedik el. A rendezésnek egy másik fontos szempontja az volt, hogy minél több látnivalót, minél több érdekességet érintsen, illetve hogy minél biztonságosabb legyen. És ez eléggé determinálta az útvonalat. Az, hogy minél több aszfaltozott töltést tudjunk integrálni az útvonalba, meghatározta azt, hogy merre tudjuk vezetni. Érezhető, hogy nagyon közel áll a szívedhez az egész útvonal, de mégis, hogyha ki kéne emelned egy szakaszt, akkor melyik lenne a kedvenced? Szerintem a második nap nagyon élvezhető, amikor elindulnak Penyigéről. Alapvetően Penyigén van az egyik legnépszerűbb szállása a vándortábornak. Nekünk abból a szempontból szerencsénk van, hogy a keleti régióban a piaci viszonyok egy picit egyszerűbbek, ezért viszonylag jó szállásokat tudunk a rendelkezésre álló keretből biztosítani. Az egyik legközkedveltebb, az a Szenke-patak partján elhelyezkedő szállás. Ezt penyigei horgásztanyának hívják, onnan indulnak aznap a gyerekek, és mennek az olyan ikonikus örökség helyszínek irányába, mint a Túristvándi vízimalom, amire mindenki gondol, amikor Felső-Tisza-vidékre megy. Illetve a szatmárcsekei csónakfejfás temető szintén egy izgalmas látnivaló, ahogy a Móricz Zsigmond Emlékház Tiszacsécsén is közkedvelt helyszín. Ott, a Móricz Emlékház mellett lángosoznak egy Csécsei kenyérlángosos nevezetű helyen igazi falusi autentikus környezetben, és ezt nagyon szokták szeretni a gyerekek. Ezután gurulnak be Tivadarba, amelyik az egyik legszebb falu a Felső-Tisza-vidéken. Úgyhogy ez a nap alapvetően egy szerethető nap, illetve az ezt követő nap szintén az, amikor Tivadarból indulnak, és egy nagyon szép szakaszon közelítik meg Tarpát, ahol végig szilva- és almaültetvények mellett mennek a töltésen. Onnan Csaroda és Tákos felé tekernek, ahol két fontos templomot, a tákosi Notre Dame-ot, meg a csarodai mosolygó szentek templomát nézhetik meg.